Ayutthaya - az egykori királyság nyomában - hétvégi kirándulás
2013. december első hétvégéjén Ayutthayába utaztunk.
Ayutthaya, a régi sziámi birodalom -vagyis pontosabban az Ayutthayai Királyság valaha virágzó fővárosa volt. Számos útkikönyv és kecsegtető utazási ajánlat csábítja a túristákat, hogy tegyenek egy egy napos kiruccanást a Bangkoktól csupán 2 órányira fekvő településre. Én már számos alkalommal jártam itt, ám most egy picit másként, helyiek által megszokott módon utaztunk el a történelmi parkba.
A héten eldöntöttük, hogy a nyüzsgő fővárosból kimozdulva kirándulunk egyet. A legideálisabb célállomásnak Ayutthaya bizonyult.
Reggel háromnegyed kilenckor elsétáltunk a városrészünknél található metróállomáshoz. Megvettük az interaktív automatából 22 THB-be kerülő jegyünket, és a "kék vonal" végállomásáig, a Bang Sue vasútállomásig utaztunk. A szerelvény mint mindig hűsítő, és tiszta volt!
A végállomáson leszállva láttuk, hogy a technikai személyzet kétirányból seprűvel, lapáttal és törlőkendővel "támadja" a vonatot. Miután végeztek a takarítással, a felszálló utasok vették birtokukba a metrót.
Kiértünk a metróállomásról és máris a vasútállomásnál találtuk magunkat, csak pár lépést kellett megtenni. Ám jó thai szokás szerint, mint a buszpályaudvar esetében is, itt is benőtte az állomást a helyi kifőzdék dzsungele. Pontosabban első ránézésre úgy éreztük magunkat, mintha egy össznépi sátras főzőversenyen lennénk és eme kavalkád közepéről indult majd a vonatunk.
A Bang Sue vasútállomásnak, pontosabban csomópontnak két "állomása" van South és a North. Mint általában, itt sem volt semmi kiírva, illetve mindig a célnál tudod meg, hogy jó helyen jársz-e, de még ott se biztos, hogy ki van írva. A büfék között elindultunk, hogy megleljük a jegypénztárt, ami külsőre nem sokban tért el a büfék bódéinak kinézetétől. Itt is volt több jegypénztár, mindegyiknél más célállomásra árusítottak jegyeket. Morphe törvénye szerint először rossz irányba indultunk el. A jegypénztárnál a kedves thai eladó férfi mosolyogva mondta, hogy Ő itt nem árul vonatjegyet erre a szakaszra, menjünk lefelé a másik állomáshoz.
Ahonnan nem lehet Ayutthayára eljutni.
Irány déli irány, ami itt az északi állomás. Átkelve a síneken máris egy fokkal jobb körülmény fogadott bennünket. Volt utastájékoztató tábla is angolul!
Az abláknál ülő férfitől thaiul kértem két jegyet Ayutthayába, rögtön a kezembe adott egy harmadosztályra szóló 20 THB/fő-s A4 papír.
A jegyet alaposabban megnézve láttam, hogy nem a leghamarabb induló vonatra, hanem az eggyel későbbire adott jegyet. Először furcsáltam, hogy miért akar bennünket megvárattatni még 20 percet az állomáson, de később láttuk, hogy nagyon is jó fej volt velünk, ugyanis menet közben a mi szerelvényünk -ami Express volt- utolérte, sőt megelőzte a korábban induló vonatot :-)
Mivel még volt legalább 45 percünk az indulásig, készítettünk a peronról, állomásról és a mögötte található házakról, cementbányáról néhány képet.
Összességében tiszta és rendezett állomás képét mutatta a Bang Sue.
Sajnos bemondták, hogy késni fog a vonatunk. Lassan eltelt az idő, szerencsénkre volt egy árnyékos rész, így nem kellett legalább 1 órát állnunk a 34 fokos napsütésben. A hangosbemondó és a kolomp is megszólalt, megérkezett a szerelvényünk.
Siettünk, hogy felszálljunk a vonatra, ugyanis egy-egy állomásnál csupán max. 1-2 percet áll. Sikerült is ülőhelyet találnunk, így már kényelmesen utaztunk Ayutthaya felé. A menetidő kb:.1 óra volt. Hármas műbőr ülésnél ültünk az ablak mellett. Szembe velünk egy roppant ideges japán házaspár utazott. A nő fel alá járkált, nagyon idegesítette, hogy nem tudta merre járunk. Mindig leste, hogy mi van kiírva állomásnévnek. Később kiderült, hogy ők is Ayutthayába tartottak.
Útközben jöttek a "food-vandor"-ok, azaz az utcai, vagy itt vonatárusok. Náluk lehet vizet, üdítőt, chipset, vagy gyümölcsöt venni, a bolti ártól nem sokkal többért.
A fenti képen látható az egyik "vándor", kék kötényben és általa eszkábált zsúrkocsin tólja a portrékát.
Megérkeztük Ayutthayába, a vasútállomásról kilépve a tuk-tuk maffia emberei egyből "lecsaptak". Mosolyogva mondták, hogy mennyiért visznek el, csak 200 THB/óra, egész napra 1.000 THB/tuk-tuk, Hello!!.. Sir! Tuk Tuk..!!
Miután thaiul mondtam, hogy köszönöm nem! egyből a mosoly lelankadt az arcukról és fanyar arckifejezést öltöttek.
Sok helyen kedvesen invitáltak minket biciklibérlésre. Ez igen jó gondolat, hiszen bicajjal könnyen be tudja járni az ember a várost, legalábbis a nevezetességeket és környékét. Áruk változó volt 30-40-50 THB/alkalom.
Mi elhatároztuk, hogy gyalog járjuk be a terepet, mivel a romok csak 1,5 km-re voltak az állomástól. A bejárandó terület, ahol a romok állnak, egy 2x2 km-es négyzetben helyezkedtek el.
Az úton átkelve a helyi kifőzdéken keresztül egy zsákutcába menve (persze tábla itt sincs sehol kiírva) indultunk a kompállomás felé. Pár perc séta után elértük az "állomást". Az átkelésért 4 THB/fő-t kellett fizetni. A "hajó" tele volt helyiekkel már alig fértünk el, egyre csak jöttek-jöttek az emberek.
A fenti képen látható a lélekvesztő, annak kapitánya és a vezetőfülkéje.
"Emberáradat a hajón"
Az út kb 1 perc volt, máris a túlparton voltunk, azaz a hivatalos néven Ayutthaya Historical Park-tól 1 km-re. Innen nyílegyenesen mentünk a romokig. Útközben több tuk-tuk-os, helyi platós autós fel akart csípni. Volt olyan aki biciklit, vagy motort kívánt adni nekünk egész napra 40 THB-ért. 20 perc sétával elértük a történelmi parkot.
Néhány szót Ayutthayáról:
A mai Thaiföldi Királyság történelme a Szukhothai-királyságig vezethető vissza. A thai népcsoport Dél-Kínából vándorolt be a Mekong-folyón. A 14. század közepétől az Ayutthayai-királyság követte a Szukhothai-királyságot. Az elkövetkező négy évszázad alatt az ayutthayai-királyság számos győztes csatát vívot mind országon belül, mind a környező országokkal (mai Laosz, Kambodzsa). Eme győztes csaták eredménye révén megalakult a Sziámi Birodalom, egyesítve az ország királyságait. Sziám határai északon Lannathai-királyság kivételével nagyjából megegyeztek a mai Thaiföldével.
Ayutthayai uralkodók szoros kapcsolatot alakítottak ki európai hatalmakkal pl: franciákkal. Azonban történelmét alapvetően kínai és indiai befolyások határozták meg.
A sziámi birodalom örök ellensége a burmaiak voltak. Az 1750-es évektől kezdve a burmai hadsereg számos támadást indított Ayutthaya ellen, végül 1767-ben sikerült elfoglalniuk a várost. A birodalom fővárosát porig rombolták, a Buddha szobrokat lefejzeték és elűzték a királyi családot.
A következő évtizedben Takszin tábornok átvette az irányítást az ország felett katonai puccs által, 1769-ben királlyá koronáztatta magát. Az ő nevéhez fűződik az ország újraegyesítette, és a burmaiak kiűzése.
Takszin tábornok halálát követő Buddha Jodfa Csulalok tábornok I. Ráma király néven megkoronáztatta magát. Ő lett a Sziámi Birodalom uralkodója, aki a mai napig uralkodó Csakri-dinasztia első királya. 1782-ben megalapította az új fővárost, Bangkokot.
1350-ben Ayutthaya városa 300.000 lélekszámú volt, 1700-ban több, mint 1.000.000-an laktak. A burmai csatát követően a város elnéptelenedett. A történelmi várostól keleti irányban újjáépítették a várost.
Történelmi parkot hoztak létre a régi városrésznél, ami 289 ha-os területet foglal magába. A Chayo Praya, Lop Bori és a Pa Sek folyó öleli közre. A megmaradt romok, templomok, Buddha szobrok egy részét restaurálták.
Az egykori város romjai alkotják ma az Ayutthaya történelmi emlékparkját, amit az UNESCO-s világörökségi helyszíneként tartanak számon (1981 óta). A várost pár kilométerrel keletebbre alapították újra, s néha „Kelet Velencéjének” nevezik - számos csatáronái és a három folyó ága miatt.
Első állomásunk a Wat Mahatmat rom megtekintése volt. Legérdekesebb látnivaló a fa által körbenőtt lefejezett Buddha mellszobra.
A régi templom körül számos prang (khmer stílusú templom) és chedi maradt fenn.
Útközben több romokat is megfigyelhetünk. Látható, hogy a khmer építészeti stílus, milyen domináns szerepet töltött be a 15. században.
Bementünk egy máig működő Buddhista templomba.
A templom szerzetesei a kóbor kutyákat befogadják és gyógyítják. Adományokból tartják fenn a menhelyet és a templmot.
Szépen gondozott kertet láttunk.
Igaz, itt keveredett a kínai elem a buddhista elemmel p: az egyik központi chedi előtt álló oroszlánszobrok, kakas és aranyhal szentélyeket is láttunk.
Az oroszlán az uralkodást, uralkodót, vezetőt, a kakas a bátorság, dicsőség, a nap és a lélek újjászületését (Buddhizmusban is van újjászületés) és az aranyhal a pénz bevonzását és leendő gazdaságot jelenti.
A főtemplomban egy igazi kincsre tettünk szert. Mégpedig egy 15. századból fennmaradt fekvő Buddhára.
A templom bejáratánal az Ayutthaya-i időszakra jellemző "köpenyes" Buddha szobrot és a Tan kereket és kínai táncosokkal láthatjuk.
Megfigyelhető a Buddha szobor jellegzetes kéztartása. Nyitott jobb kéz, tenyérrel felfelé, az ujjak felfelé mutatnak, és a kéz kb. váll magasságig emelve. A megvilágosodás elérését jelképezi.
De mi az a Tan kerék:
Buddha a megvilágosodása után úgy határozott, hogy megnyitja az örökkévalóság kapuit azok előtt, akik hallani akarnak. A Benáresz (mai Varanasi) melletti Risipatana kertbe ment (mai Szarnath területén található), ahol megindította a „TAN KEREKÉT” azzal, hogy öt aszkétával megismertette tanainak alapjait. (Volt lehetőségem már többször látni Indiába ezt a helyszínt mindenképpen megéri ide elutazni.)
A küllők a középpontban egyesülő lelki képességeket szimbolizálják.
Az üres kerékagy az égi cselekedetek illeszkedési pontja.
Uralkodó, aki nem részesedik az egyetemes változásból, belőle áramlanak ki a fény sugarai.
A létezéskeréknek hat küllője van.
A nyolcküllőjű kerék a Lótusz szirmait és az Út ösvényeit idézi fel.
Buddha a benáreszi prédikációban azt fejtette ki, hogy az üdvösséghez nem az érzéki élvezetek hajszolása, de nem is a túlzott önsanyargatás vezet, hanem a mértéktartó lemondás középútja. Ehhez pedig ismerni kell a szenvedéshez vezető utat, mindazt, ami a vágyaktól való megszabaduláshoz vezet. Erre szolgáló módszere az ún. nemes 8-as út követése: a helyes szemlélet, a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes élet, a helyes törekvés, a helyes vizsgálódás és a helyes elmélkedés.
Mi is támogattuk a kutyákat néhány apró bahtos érmével. A kert végében egy nemrég készült Buddha fej szobrot láthatunk.
Ezt követően elsétáltunk egy elefánttelepre, ahol megnéztünk egy showműsort. Ahogy egyre jobban közeledtünk a telepre, egyre több elefánttal találkoztunk az úton. Itt lehetőség lett volna elefánton utazni, de mivel már korábban mindketten részese voltunk eme utazásnak, így kihagytuk.
A telepen belül a hím elefántokon lehet utazni, a nőstények ,illetve a borjak showműsort adnak elő. Táncolnak, két lábon állnak, és különféle mutatványok mutatnak be.
A végén persze megköszönik az attrakció figyelmet, és nemárt, ha adunk nekik némi adományt. Egy kosár elefánt étel 50 THB-ka kerül (kb: 1,3 USD).
Az elefántok után elsétáltunk a Sirikit királyné által adományozott, Thaiföld legnagyobb Buddha szobrának otthont adó templomához.
Megfigyelhető a templom előtti Dhjána-mudrá kéztartás. Ez a meditációs kéztartás. A kezek az ölben nyugszanak, tenyérrel felfelé. A két kéz ujjai kinyújtva egymáson fekszenek, a jobb kéz van felül. A két hüvelykujj hegye összeér. Az így keletkezett háromszög a Buddhát, Dharmát és Szanghát jelképezi.
A nap végére láttunk egy kis "cukiságot". Pár mókus küzdött egy kókuszdióval :-)
Délután 4-re visszaértünk a vasútállomáshoz. Megvettük a jegyünket, ami szintén 20 THB/fő volt. Sajnos a kiírással ellentétben 40 percet késett a szerelvényünk.
Vonatunkkal száguldottunk a thai főváros felé. Nem volt tele a szerelvény, így le tudtunk ülni. Bangkok előtt már vonatból megfigyelhetőek a pálmafás rizsföldek.
A vonat ablakál bepillantást nyertünk a videki thai életbe.
Egy-egy állomás előtt elhaladva mosolyogva integettek nekünk a helyiek. Közben sajnos láttuk a thai mélyszegénységet is. Emberek ezrei éltek bádog viskókban, leírhatatlan szegénységben.
Lassan lebukott a nap. Így a hazafelé tartó úton már naplementében utaztunk. Készítettünk a vonatból néhány fényképet.
7 elevenből vettünk egy penangi csirkés rizst, egy thai húsos-zöldséges rizst, valamint egy sertés-tésztás levest. Akció keretében még egy 0,6 l-es vizet is kaptunk ajándékba. Mindössze 88 THB-ot fizettünk.
A mai napon úgy utaztunk mint a helyi thaiok, nem fizettünk "farang felárat". Így kettőnknek a mai napi egész utazás (háztól-házig) minden jeggyel együtt 168 THB-ba került (kb:1.200 Ft). Helyi utazási irodák privat autós / mikrobuszos úttal 2.500 THB-ért kínálják ugyanezt a túrát (kb:16.000 Ft).
Este 7 órára értünk vissza az apartmanba. Letöltöttük a fényképeket a gépre és újranéztük, hogy milyen szép helyen is jártunk ma is.