Chu Chi alagutak kirándulás
Saigontól csupán 70 km-re találjuk a Chu Chi alagútrendszereket.
Chu Chi egy kisváros Saigon agglomerációjában. Nevezetessége, ami miatt ide hordják a turistákat, az az évtizedek során kiépített földalatti alagútrendszer, aminek fontos szerepe volt abban hogy az amerikaiak végül elvesztették a háborút.
Története röviden annyi, hogy már a franciák alatt elkezdték fúrni az alagutakat, amik a földfelszín alatt 2 - 8 méter mélységben különböző szinteken futnak. Ez nem egy szervezett stratégia volt, inkább úgy fejlődött mint az internet, mindenki fúrta a maga alagútját és egy idő után ebből összefüggő rendszer lett. 22 év alatt többszáz km hosszú járatot építettek. Állítólag több tízezer ember használta őket, a pár perc után amit lent töltöttem tisztelet minden egyes viet congnak és civilnek aki itt élt.
Mostanra skanzenszerű látványosság lett, érdekesen és részletesen elmagyaráznak mindent amit csak tudni lehet a földalatti hadviselésről.
Az amerikai felderítő kutyáknak (német juhász) csilit meg borsot szórtak az orra alá a lejáratokhoz és megoldották még az esővíz elvezetését is.
Egyszóval mindenre gondoltak amire csak lehetett, hosszú távra rendezkedtek be, mint utóbb kiderült nem is volt hiába - hiszen a háború 17 évig tartott.
Az amerikaik állítólag csak hosszú idő után jöttek rá, hogy a főhadiszállásukat pont a már meglévő alagútrendszer fölé telepítették, és még ekkor is hiába próbálták bevenni minden eszközzel, sosem sikerült nekik.
A rendszer eredeti hossza több, mint 200 km volt, de ebből csak 120 km maradt meg. A vietnami háború során Viet Cong beépítette az alagutakat. Bennük kórházat, konyhát, hálószobákat, konferencia termeket és fegyvertároló helyiségeket építettek ki. 1968-ban a Viet Congok támadták Saigont ebből az alagútrendszerből.
A terület egy erdőben zajlott, helyenként kissé abszurd, életnagyságú viet cong-egyenruhás kirakatbabák illusztrálták a háborút. Egy helyen leültettek egy nádfedeles "osztáyteremben" és vetítettek egy dokumentum filmet.
Volt egy amerikai tank is, ami azóta ott állt ahol elejtették egy aknával, furcsa módon még mindig erős gépolaj szaga volt, pedig már ette a rozsda.
Séta közben megmutatták a különböző titkos füstkivezetőket meg a csapdákat, amikre ha valaki rálép, a csapóajtón lezuhan egy gödörbe, ott pedig kihegyezett bambuszrudak várják. Furcsa volt sétálni a békés erdőben, és közben látni, milyen elképesztően sűrű csapda és alagút hálózatot kellett kivájniuk a vietnámiaknak a puszta túlélésért, egy technikailag sokkal fejlettebb ellenséggel szemben.
Az út legérdekesebb része az lehet, amikor kipróbáhatjuk az egyik alagutat. Ez egy eredeti darab volt, egyike a felszínhez legközelebb fekvőknek, állítólag régebben több és mélyebben fekvő alagutakat is megmutattak, de volt amelyikről kiderült hogy túl meredek és nem minden turista képes visszamászni.
A mutatvány abból állt hogy az ember lesűllyesztette magát egy kb. félméter ármerőjű lyukon, aztán amikor leért a lába, onnantól már csak térdre ereszkedve tudta folytatni az utat. A felszínen nevetségesen rövidnek tűnő 6-7 méteres távolság ami a két lejárat között volt, elviselhetetlenül hosszúnak tűnt. Vaksötét, fülledt, állott levegő, és előttem mögöttem egy-egy ember az alagútban. Testhelyzetet nem lehet váltani, úgy érzi az ember azonnal elfogy az utosó csepp levegője.
A lakosság és a katonák is a föld alatt éltek, keskeny, nyolcvan centis alagutak kötötték össze a nagyobb termeket, álcázott szellőzőnyílások biztosították a levegőáramlást, de a föld alatt élni maga volt a túlélésért vállalt önkínzás. Férgek és kígyók, hihetetlen forróság és bűz járta át a földalatti üregeket.
Bemutatták, hogyan készítettek a viet congok a fel nem robbant lövedékből halálos csapdát, és hogyan terelték el a föld alatti füstöt a forrásától, nehogy felfedje a rejtekhelyüket. S közben te is gerillának érezheted magad: lőhetsz párat egy AK47-essel (1 $ töltényenként), és a túra közben teával és főtt gyökérrel csillapíthatod éhséged, ahogyan azt a föld alatt élők tették.
A háború során közel ötmillió (!) vietnami halt meg, a vegyi fegyverek embertelen pusztítása pedig még a mai napig hatással van a lakosságra. Kipusztult erdők, sérült és torzszülött emberek. Az idősebb korosztályban nagyon kevés a férfi, az átlagéletkor Vietnamban 25 év.
A vietnami háború 1955-ben kezdődött és 1975 április 30-ig tartott.