Kínai metróépítés I: Shanghai metró
1995. április 28-án nyitották meg az első vonalat a Kínai metropoliszban.
A vonal neve "Line 1" lett: Jinjiang Park ↔ Shanghai Vasútállomás útvonalon közlekedett.
Ezt követte 1996. decemberében üzembe állított második vonal, a "Line 2": Jinjiang Park ↔ Xinzhuang
A megnyitás időpontjában a metrószerelvények 4, jelenleg 6-8 kocsiból állnak. Átlagos befogadóképességük kocsinként 310 fő. A szerelvények teljes hosszúságukban átjárhatóak, klimatizáltak. (Idáig a leghosszabb szerelvény amin utaztam az HongKong-ban volt. Szinte beláthatatlannak tűnt.) A legnagyobb sebesség 80 km/h.
2004. decemberében átadták a harmadik vonalat, "Line 3" Shanghai Vasútállomás ↔ Gongfu Xincun
Három évre rá az északi vonal kiegészült a négyes metróval, "Line 4": Gongfu Xincun ↔ Fujin Rd.
Mindennapossá váltak a dugók, mert egyre több embert költöztettek be Shanghaiba, szinte járhatatlanná vált a földfelszíni közlekedés. Az akkori kormányzat kiemelt jelentősségű projekté nyílvánította a fejlesztést.
Shanghai lakossága 1993-ban: 13.340.000 fő, 2012-ben 23.710.000 fő volt.
1990. után, a által bevezetett kínai gazdasági reform nyomán Sanghai újra gazdasági virágzásnak indult, és 2005-re a világ legnagyobb teherkikötőjévé vált.
A 2010-es sanghaji világkiállításra a város tömegközlekedését 35-40%-ban a 420 km-re bővített metró bonyolította le. (Összehasonlítás képpen: A Szeged - Budapest - Bécs közúton 450 km hosszú.) Ez azt jelenti, hogy 2010-ig évente 50 km(!) metróvonalat helyeztek üzembe, rendkívül kedvezőtlen talajviszonyok között.
Sanghai-ban jelenleg 12 metróvonal üzemel - bár hiányzik a 12-es számú, a 11-est egyből a 13-as vonal követi - 290 állomással 439 km összhosszban, de újabbak is kilátásban vannak. A hálózatot a tervek szerint 2020-ig 780 kilométer hosszúra akarják fejleszteni. Ekkor már 22 vonal lesz.
Minden állomás stílusában különbözik egymástól, ám harmonizálnak a felszíni környezettel. Az állomások falfestményei a sanghaji kultúra művészeti értékeit mutatják be.
A 2006-os Nyitott szemmel című kínai útikönyvben csupán csak 4 vonal szerepelt még. 2013. áprilisában, mikor Shanghaiban jártam már 12 vonalas térképet kaptam.
A vonal teljesen automatizált. Vezető nélküli szerelvények szállítják az utasokat. A vonaljegyeket interaktív automatából lehet megvenni. Fizetési lehetőség: készpénz, bankkártya, mobiltelefon!
A bliccelés szinte kizárt. Belépéskor és a peron elhagyásakor a beléptetőrendszer ellenőrzi a jegy érvényességét. A jegyárak függnek a távolságtól. A város körzetekre van osztva. Az első 6 km a kiinduló ponttól 2 RMB, és utána minden 6 km 1 RMB-be kerül. A legegyszerűbb egy 72 órás kártya megvétele, ami 45 RMB -be (kb: 8 USD) kerül és korlátlan utazásra jogosít, az összes körzetre érvényes.
Összehasonlításképpen nem volt nagy különbség a hongkongi, shanghai, pekingi, bangkoki, kuala lumpuri, szingapúri metróállomások és szerelvények, valamint a vonaljegy vásárlási szokások között. Mindegyikről elmondható, hogy kifogástalanul tiszták (mind a szerelvény, mind a peron és az állomás is), automatizáltak, jól kitáblázottak - interaktívak, gyorsak és pontosak. Összehasonlíthatatlan a budapestivel, igaz már nagyon régen nem utaztam a magyar fővárosi matuzsálemi modellekkel.
A budapesti BKV és BKK "fejesei" elutazhatnának egy tanulmányútra, hogy felannyi pénzből, negyed annyi idő alatt, hogyan lehet metrót építeni és gazdaságosan fenntartani.