Loi Krathong ünnep
A Loi Krathong ünnep talán a legszebb thai ünnep. Az idei évben november 17-ére esik.
Ezen az éjszakán a folyókon, tavakon gyertyák ezrei ragyognak, míg az égbolton a végtelenségbe tűnő lampionok fénye tündököl.
A 12. holdhónapban teliholdkor tartott ceremónián a thaiok hagyományosan egy ún. krathongot engednek vízre. A krathong banánfából és annak levélből készül, virágokkal, füstölőkkel, gyertyákkal díszítik. Újabban a banánlevelet gyakran kenyérféleséggel vagy rosszabb esetben műanyaggal helyettesítik. Tegnap a Tesco-ban már láttunk a péktermékeknél kenyér krathongot. Először azt hittük, hogy ennivaló.
Gyakran apró pénz, köröm vagy haj is kerül a kis csónakba.
A kis banánhajókat általában először megáldják, s csak utána bocsátják vízre, hogy elvigyen magával minden rosszat ebből az esztendőből. A csónak vízre tétele azt szimbolizálja, hogy az emberek az útjára engedik az előző év folyamán őket ért rossz dolgokat és egyben imádkoznak azért, hogy az elkövetkező időszak szerencsés legyen számukra. Továbbá ilyenkor a vizek istennőjét arra kérik, hogy bocsássa meg, hogy egész évben vizét használták.
Az ünnep ezzel még nem ér véget, az este programjai között tűzijáték, táncos előadások és szépségversenyek is szerepelnek.
Tavalyi évben, pont az ünnep napján egy kis csoportot vittem Bangkokba.
A mai napon Wat Saket-hez megyünk kirándulni, ahol elkezdődött a búcsú. Itt szeretnék venni egy khom loyt, amit leginkább égi lámpásnak lehetne fordítani. Egy hatalmas, vékony papírból készül henger, hozzá egy mécses, s ilyenekből szoktak Chiang Maiban több ezret égnek ereszteni ilyenkor a Yi Peng fesztiválon. Maga az égi lámpás több ezer éves múltra tekint vissza, kínai eredetű, ezért is népszerű főleg Északon, Chiang Mai környékén, na meg Burmában, mert itt rengeteg a kínai eredetű törzs.
Bangkokban eddig Loy Krathong idején nagyon elszórva láttam lámpást eregetni, talán egy-egy alkalommal olyan féltucatnyit figyeltem meg az égen.