Maneki neko - a szerencse macska
Az integető macska, vagy maneki-neko előforduló szobrocska Délkelet Ázsiában.
Általában kerámiából készül, és úgy tartják, szerencsét hoz a tulajdonosának. Sokszor üzletek, éttermek, pacsinko szalonok és vállalatok bejáratánál találkozhatunk vele. Néhány elektronikusan vagy elemmel működik, így mozgatva a mancsát.
A maneki-neko több változata ismert, különböző színekben és pózban megtalálható.
A leggyakoribb szín a fehér, a fekete, az arany és a piros.
A szobrokon kívül kulcstartóként, perselyként, virágcserepeken és evőpálcikákon találkozhatunk vele. Néha tévesen „kínai szerencsemacskának” hívják, mivel egyre nagyobb népszerűségnek örvend a kínai kereskedők körében is.
A mechanikusan működő integető macska lefelé álló mancsa az arra látogatókat invitálja beljebb.
A nyugati kultúrával ellentétben, az ázsiai országokban, ha valakit magunkhoz szeretnénk inteni, nem lentről felfelé, hanem fentről lefelé kell mozgatnunk a kezünket.
A maneki-neko felemelt mancsainak különböző jelentést tulajdonítanak.
Ha a jobb mancsa van a levegőben, akkor pénzt, szerencsét, egészséget hozhat vagy védelmet nyújt.
A bal mancsával vásárlókat csalogat vagy ugyancsak pénzt, szerencsét és egészséget hoz.
Ha mindkét mancs a levegőben van, védelmezi az otthonunkat.
Úgy vélik, minél magasabbra emeli a mancsát, annál nagyobb lesz a szerencse. Másik hiedelem még, hogy amilyen magasra emeli a mancsát, olyan messziről jön a szerencse.
A legelterjedtebb a háromszínű, fehér alapon vörös és fekete foltokkal. Valószínűleg azért mert úgy tartják, hogy ez hozza a legtöbb szerencsét és hasonlít a japán kurta farkú macskára, ami a figura alapjául szolgálhatott.
A fehér a tisztaságot és a pozitív dolgokat szimbolizálja, és a szerencsét vonzza. Megjelenésének az oka a készítők lustaságából eredhet, mert nem festették fel a foltokat.
A fekete maneki-neko a gonosz szellemeket űzi el. A nők gyakran hordanak maguknál ilyen talizmánt, hogy távol tartsák a zaklatókat és a tolvajokat.
Az aranyszínű a jólétet és a gazdagságot szimbolizálja.
A piros a betegségek és a rossz szellemek távol tartását szolgálja.
A zöld a tanulmányi sikerekben segít, ezért sok egyetemista hordja magánál. Régen ez a változat ritkaságnak számított, de mára már ez is elterjedt.
A rózsaszín a szerelemben és a párkapcsolatban segít. Ez ugyan nem tartozik a hagyományos színek közé, de nagyon elterjedt a fiatalok körében.
A meneki-neko általában valamilyen díszítő elemet visel a nyaka körül. Ez lehet nyakkendő vagy sál, de a legjellemzőbb a nyakörv, a csengő és a partedli. Ez valószínűleg az Edo-kori gazdag családok macskáinak kinézetéhez hasonlatos. Népszerű volt a piros nyakörv, ami egy piros virágból, a hicsirimenből készült, rajta kis csengettyűvel, amely nemcsak dekorációként szolgált, de tudatta azt is, merre jár az állat.
A partedli gyakori díszítőelem a buddhista istenségek szobrain, mint például Dzsizó bódhiszattva szobrán, így ez innen eredhet. Dzsizó védelmező szobrai őrzik a japán szentélyeket és temetőket.
Dzsizó védelmezi a gyerekeket a betegségektől és a haláltól, ezért azok a szülők, akiknek a gyereke felépült valamilyen betegségből, egy partedlit adnak rá hálájuk jeléül.
A maneki-nekót néha érmével a kezében ábrázolják, ez általában egy aranyérme, amit kobannak hívnak és az Edo-korban használták. Egy koban egy rjót ér, ami egy másik fizetőeszköz volt Japánban, de az a koban, amit a maneki-neko tart, az tíz millió rjót jelképez, ami rendkívül nagy összegnek számított. Egy rjó értékét nagyjából ezer dollárra kell tenni, de a rjó és a dollár értéke jelentősen eltér.
Az érme, amit a macska tart, szerencsét és jólétet hoz. Nem is meglepő, hogy gyakran készítenek belőlük perselyt, ez 1980-as évekből ered ugyanúgy, mint a nyugati malacpersely.
Néha filléreket és más kisebb címleteket írnak rá egyfajta kívánságként. Ez hasonló gyakorlat, mint a szökőkútba pénzt dobni.
Előfordul az is, hogy nem érmét tart a kezében, ez lehet hal, kristálygömb, daikon vagy daruma figura is.
Az antik példányok készülhetnek faragott fából vagy kőből, kézzel készített porcelánból vagy öntöttvasból. A modern maneki-nekót tipikusan kerámiából csinálják, de használhatnak hozzá más anyagot is, mint műanyag, fa vagy papírmasé.A drágább darabok készülhetnek jáde kőből vagy aranyból is. Az mozgó mancs általában műanyagból van.
Néhányan úgy gondolják a maneki-neko Oszakából, megint mások pedig, hogy Tokióból származik.Először a késő Edo-korban jelent meg Japánban.Egy újságcikk bizonyítja, hogy 1876-ban, a Meidzsi-korszakban már kimonóba öltözött maneki-nekót osztogattak egy oszakai szentélyben. Egy 1902-es hirdetés azt bizonyítja, hogy mennyire népszerűek voltak a századfordulón. Mindezek ellenére a maneki-neko pontos eredete ma is bizonytalan, de számos monda szolgál magyarázatul.
Mások hasonlóságot véltek felfedezni a maneki-neko gesztusa és egy az arcát mosó macska között. Japán hiedelem szerint, ha a macska az arcát mossa, az azt jelenti, hamarosan vendégek érkeznek. Ez kapcsolatban lehet azzal a régebbi kínai közmondással, miszerint ha a macska megmossa az arcát, esni fog az eső.
A mindennapi életben is nagyon sok helyen találkozhatunk a Maneki neko-val:
