Mekong-delta kirándulás
A várostól mintegy 2 órára található a vietnami Mekong-delta vidéke.
A Mekong egyébként a világ nagy folyói közé tartozik és delta torkolata is az egyik legnagyob. A folyó a tibeti fennsíkon ered és Kínán, Myanmaron, Laoszon, Thaiföldön és Kambodzsán keresztül folyik, mire Vietnamban eléri a tengert. A Mekong-delta Dél-Vietnam gyöngszeme. A folyónak 9 fő ága van, 9 sárkánynak is hívják a vietnamiak.
Ez a terült egyébként korábban Kambodzsához tartozott (ők még ma is Alsó Kambodzsának hívják), és ez volt a legkésőbb Vietnámhoz csatolt terület. A Vörös Kmerek meg is próbálták visszafoglalni, s tulajdonképpen ez lett a vesztük, mert ez vette rá a vietnamiakat, hogy megtámadják Kambodzsát, és elűzzék Pol Potot.
A Mekong-deltát Vietnam „rizsestálkájának” is nevezik, méltán, mivel ezen a kis területen több rizs terem, mint amennyi egész Vietnamnak szükséges. Ennek egyrészt a remek, tápanyagokban gazdag, üledékes talaj, másrészt a kiváló éghajlat az oka. Évente háromszor(!) tudnak aratni. A rizsen kívül rengetegféle gyümölcsöt is termelnek errefelé -pl: duriant, dzsekfruitot, kókuszt,, és számos egyéb kapcsolódó ipar is működik itt.
A helyi irodák My Tho városába indítanak túrákat, innen indulnak a hajók a deltá vidékére, komoly túrista központ. Négy nagyobb sziget található itt, mindegyik Vietnam egyik szent állatáról lett elnevezve: Főnix, Sárkány, Teknős és Egyszarvú. Az egynapos túrán tulajdonképpen ezeket a szigeteket lehet megnézni.
A túra hasonlít egy kicsit egy bevásárló kirándulásra, ugyanis bemutatják egy-egy aspektusát az itteni életnek, majd mindjárt a kapcsolódó boltban lehet is venni ahhoz kapcsolódóan vásárfiát.
Először egy méhszetbe vittek el, megnéztünk egy méhkast és invitáltak egy teázóba, ahol megkínáltak egyébként nagyon finom helyi zöld teával, amibe beletették a mézüket, és míg kortyolgattuk, kaptunk egy termékbemutatót a méhészet áruiból. Kígyós pálinkát is lehetett kóstolni. Zsuzsi nyakába még egy élő kígyót is raktak.
Ezután egy kókusz cukor üzembe látogattunk el, ahol bemutatták a kókusz cukorka gyártási technológiáját. Megfogdoshattuk, megkóstolhattuk az egyes fázisokban lévő terméket, majd vásárolni is lehetett belőle.
Innen utunk egy rizspapír üzembe vit. Ez gyakorlatban apró manufaktúrák, ahol minimális gép segítséget igénybe véve, egészen primitív eszközökkel, egy pálmalevél viskóban készülnek a termékek. Megismertettek minket a rizspapir készítésének a technológiájával, majd kóstolóra és váráslásra is volt lehetőség.
Megnéztünk egy úszó halfarmot is. Egy-egy család évente mintegy tízezer halat nevel a folyó közepén felállított halas karámokban, és ott is él a karámok által körülvett úszó házban a teljes családjával.
Elvittek minket egy gyümölcstermelő farmra is. Megismertettek minket a különböző, itt termelt egzotikus gyümölcsökkel, s kaptunk egy nagy tányér kóstolót is. Miközben azt majszolgattuk, egy helyi népdal- és néptácbemutatót élvezhettünk.
Itt láthatjuk a tradicionális vietnami egyszerű, egyhúros hangszereiket és népviseletüket. Bár az egész olyan túristacspdának hangzik, és ha belegondolok, az is, de ennek ellenére nagyon élvezhető. Mindenütt kedvesek voltak, sehol nem tukmáltak ránk erőszakkal semmit, s jó áttekintést kaptunk a helyiek életéről. És persze mindenütt csodás környezetben voltunk. Buja, növényzet és mindenütt víz, víz, víz.
.JPG)
A programhoz hozzátartozott egy kenuzás az egyik keskeny folyóágon, nekem nagyon tetszet, még elhajózgattam volna egy-két órát, meg szívesen eveztem volna én is és nem csak ültem volna egy faladikban, amelyet két vietnami asszony hajtott.
A program része egy ebéd is, az egyik sziget pálmalevéltetős nyitott éttermében.
Szerintem nagyon hangulatosan volt kialakítva a vendéglő, és helyi specialitásból állő ízletes lakomát kaptunk. Fénypontja a sült „elefántfül hal” volt.
Összességében a dél-vietnami TOP10 programok közül szerintem ez az elsőszámú vidéki látnivaló, amelyet a helyiek fehér ember számára teljesen komfortosan építettek ki és tudnak leszervezni.