Saigon - Hué vonatút
Az útitervünk alapján Saigonból Hanoi-ba utazunk vonattal. Azonban a hosszú utazást - közel 2.000km- meg akartuk szakítani, így esett a választás az UNESCO városára, Hué-re.
A vonatindulás előtt két nappal korábban megvettük a menetjegyet a főpályaudvaron a "soft seat" osztályra. Teljesen kultúrált volt az állomás belső része, digitális utastájékoztatás, ügyfél-sorszám rendszer, angolul beszélő személyzet fogadott bennünket, sőt még kártyás vásárlás is lehetséges volt. A menetjegy az 1.300 km-es távra, soft seat ülésen kb:40 usd/fő-be került.
A vasútállomás megtalálása viszont nem volt egyszerű. Hiába volt két különböző térképünk is, és még előzőleg még tájékozódtunk az épület helyzetéről, mégis akadályba ütköztünk. Egy eldugott kis utcából nyíló "kisebb téren" található. Semmi tábla, semmi információ. Megkérdeztünk pár helyit, sőt még patikába, élelmiszerboltba is betértünk, hogy merre van az állomás, mindenki más mondott. Először rossz irányba haaldtunk, majd később korrigáltuk a tévedésünket. Szinte felfoghatatlan, hogy a vasúttól kb. 5 perc sétára élő emberek nem tudják, hogy hol van az állomás?!
A saigoni szállodánkból reggel kijelentkeztünk, a bőröndökkel egy sarkot gyalogolva leintettem egy taxit. Szerencsénkre a VinaSunTaxi társaság szállított bennünket - taxiórával rendelkezett, nem akart lenyúlni bennünket. A vételdíj is elfogadható volt, csupán 2 usd.
Megérkeztünk a pályaudvarra, vettünk még vizet a boltban - érdekes, hogy itt az árak max 10%-kal többe kerülnek, mint a szupermarketben.
Nehezen, de sikerült a túlsúlyos bőröndöket felcipelnem, és felraknom a fejünk felé. Meglepő módon "nyugati kényelemmel" szembesültünk. Dönthető műbőr ülések, fejhuzat, áramvételi forrás, LCD TV, ázsiai és európai wc, melegvíz vételi lehetőség és még büfékocsi is volt. Természetesen a kocsi légkondícionált volt.
Az indulás előtt 30 perccel lehet csak felszállni, hamar megtelt a szerelvényünk. Pontban 9:00-kor elbúcsúztunk Saigontól és megkeztük a hosszú 21 órás vonatutunkat Huébe.
Az út alatt mozgó árusaktól is lehetett volna venni élelmet. Pl: szárított halat, főtt kukoricát, rizspapírt, üdítőt.
A táj változatos volt. Eleinte Saigon városát láttunk - nagyon szűk utcácskákon haladtunk kifelé - éppenhogy elfértünk egy-egy ház kb:1 méterre volt a vonattól.
Átkeltünk a Saigon-folyón, itt láttuk az úszó teherhajókat, majd következtek a rizsmezők, és a pálmák.
Egy idő után kietlen pusztaság fogadott bennünket - valószínűleg még a vietnami háború fekete öröksége, az Agent Orange hagyatéka lehetett.
A dél-kínai tengerpartján vezetett az utunk, este próbáltunk aludni, több- kevesebb sikerrel.
Másnap, reggel 6 óra után borús, párás időben megérkeztünk Huéba. Csupán 1 órát késtünk a menetrendhez képest. A levegõben, a növényzeten érezhetõ volt, hogy itt már más, inkább trópusi a klíma. A kijáratnál elvették jegyeinket, és a helyi taxis, cyclo emberei már vártak bennünket.
Mivel volt még időnk, nem volt forgalom és a szállásunk is közel volt, így gyalog tettük meg az odavezető utat. Könnyedén megtaláltuk a szállodánkat, és meglepetésünkre már be is tudtunk jelentkezni reggel 7 óra előtt. Kicsit szundítottunk, majd elindultunk felfedezni az ősi császári várost.