Saigon városnézés
Saigon, vagy másnéven Ho Chi Minh City városa a legmodernebb vietnami város. Túl sok történelmi műemlékkel nem rendelkezik, leszámítva a vietnami háborút és az újraegyesítést bemutató múzeumot.
Az utcán nagyon sok helyen a szocializmust hírdető plakátokat találunk. A kereszteződésekben dicsőség táblák mutatják be a vietnami nép szorgos életét. A legfőbb pártvezetés politikai kapcsolatait, mint például az egyik kereszteződésben Fidel Castro (kubai kommunista államelnök) és Kim Dzsongil (a Koreai Néphadsereg főparancsnoka és a Koreai Munkáspárt főtitkára) volt elnökök portérja látható volt.
Az utcán szinte minden kereszteződésben egyenruhás katonák és rendőrök őrzik a rendet és gondolom a rendszert is :-)
A helyi lakosok az utcán laknak / élnek napközbe. A járdákat teljesen elfoglalják a szekereikkel, és kirakós bazári árujukkal, és persze a rengeteg motorjaikkal. A járdán zajlik a mindennapi élet. Az egész konyha a járdán van, ott főznek, ott esznek, kiülve kis székekre, a javító műhelyek is a járda közepén vannak. Alig lehet járni, le kell menni az útra, ami persze életveszélyes.
Eszméletlen sok motoros közlekedik az utcákon. A legtöbb motoros maszkot visel, mert másként nem lehet elviselni a kipufogógázt. Az utcán átmenni kész művészet. Csak úgy lehet, hogy megvárod, míg ritkulnak a motorok, mert addig egy gyufaszálat sem lehetne beszúrni közéjük, és utána is csak lépésekbe. Kettőt lépsz, majd vársz, hátad mögött elsuhan pár motor, esetleg előtted egy autó, majd még több motor, majd ismét kettőt lépsz előre, majd megismétled az egészet :-). És mindez minden átkelésnél meg kell ismételni. Nem lehetetlen, de elsőre nagyon szokatlan volt.
A mai napon a belvárosi részt jártuk be gyalog. Első állomásunk a Notre Dame nevű katedrális volt, amely 1877 és 1883 között építettek.
Saigon a Francia Indokina fővárosa volt, így érthető, hogy a keresztény vallás térhódításának jelképe egy taoista országban egy római katolikus templom.
A templom előtt többször láttunk fehér esküvői ruhában fényképezkedő ifjú párokat.
A vallási épület mellett találjuk a gótikus stílusú Sai Gon -i főposta épületét is.
A franciák 1859. február 17-én érkeztek e vidékre. 1891-ben megépítették a postát, amely mai napig is üzemel. Az épület külső homlokzatán fizikusok és XIV Lajos francia uralkodó neve található.
Ezt követően a városházára gyalogoltunk, ahol előszőr a Városi színházat néztük meg. 1899-ben nyitotta meg kapuit az ide érkező franciák szórakoztatására. Mellette találjuk a híres Caravelle hotelt.1959-ben épült, még a franciák idején az ország első 5* szállodája. A vietnami háború idején ez az épület volt az ausztrál és az új-zélandi nagykövetség épülete. 1964. augusztus 25-án délelőtt 11 óra 30 perckor bombatámadás érte az 514 szobát. Szerencsére emberáldozatot nem követelt a támadás. 1975-ben Saigon eleste után az épület az enyészeté vált, míg 1998-ban külföldi bekeftetők életre keltették a szállodát.
A városháza előtti teret ízléses, mediterrán növények (leanderek) díszítik. Az épület előtt Ho Apó (Ho Chi Minh) szobrát találjuk. A városban több helyen láthatjuk az ország örökös legfőbb vezetőjének a szobrát, általában gyermekek társaságában ábrázolják.
Átsétáltunk a Ben Thanh markethez, a legnagyobb piactérhez. A 17.században épült, az árusok a Saigon folyóról hozták az árucikkeket, és ezen a helyen árulták. 1870-ben tűzvész pusztított és megsemmisült az épület. 1912-ben építették újjá. Mára forgalmas csomópont is egyben, több helyi és távolsági buszállomás is itt található.
