Szingapúri élet, városnézés I: Merlion szobor, Singapore folyó, Parlament
Szingapúr városállama nem ismeretlen számunkra. Jómagam, már háromszor jártam az országban.
A mai napra egy félnapos városnézést terveztünk. Elsőként a Raffles térhez mentünk MRT-vel, majd a Merlion szobrot kerestük fel a Marina-öbölben.
Szingapúr történelme:
A brit birodalom kolonális ügyintézője Sir Raffles Stamford délkelet-ázsiai körútja során ideális helyet találván megalapította az akkori mocsaras, halászfalut, Singapore-t. Az indok, hogy ellensúlyozzák a holland gyarmatosítókat a régióban (Malaccai szultánság, akkor holland, később portugál gyarmat lett). A kínai ópiumkereskedelem felett is irányítók szerettek volna lenni a régióban.
Először a mai Malajzia területén található Penang lett brit gyarmat, később koronagyarmat, majd ezt követte Szingapúr.
Sir Raffles Stamford létrehozta a legnagyobb szabad kereskedelmi (korlátozás, vám és adók nélkül lehet kereskedni bármivel és bárkivel) kikötőt a térségben. Ez képezte a városállam gazdag alapját. Ebben az időben nagy számú kínai kereskedő költözött a városba. Őket követték a malájok és az indiaiak is.
A britek egy láthatatlan kasztrendszert hoztak létre. Legfelül a fehér ember állt (britek, európai emberek), őket követték az angol nyelvű malájok és indiaiak. A társadalom legalján az írástudatlan kínai munkások álltak.
Mára nagyban megváltozott a világ. Szingapúr függetlenségét 1965-ben a PAP párt kínai vezetője, Lee Kuan Yew kiálltotta ki, aki az ország örökös irányítójává vált. Malajziától gazdasági és társadalmi "katasztrófát" örökölt az ország.
Először meg kellett szerveznie az ország védelmét, amihez izraeli tanácsadókat hívott, akiket a muszlim malájok antiszemitizmusa miatt mexikóinak álcáztak. Izraelhez hasonlóan bevezették a kétéves sorkatonai szolgálatot (csak férfiaknak, Izraelben a nőknek is kötelező a sorkatonaság) és komoly fegyverkezésbe fogtak, hogy megvédhessék magukat a muzulmán szomszédaiktól (Malajzia, Indonézia).
Szingapúr a mai napig többet költ arányaiban a hadseregére, mint akár Izrael vagy az USA, a GDP-je kb. 5%-át. Mára már komoly hadiflottát és légierőt épített ki, aminek egy része Ausztráliában, illetve az USA-ban állomásozik. A szingapúri férfiak 2 éves sorkatonai szolgálatukból legalább fél évet külföldön töltenek, általában Ausztráliában vagy Taiwanon. (Hatalmas légierejét az is tükrözte, hogy amíg itt voltunk kb. 10 percenként repült el felettünk vadászgép. Azt, hogy csak gyakorlat volt, vagy, hogy bevásárolni is ezekkel járnak, nem tudni.)
A bűnözöket és a politkai ellenfeleket ítélkezés nélkül bebörtönöztette.
A környezetszennyezés visszaszorítását, később a megszüntetését tűzték ki célúl. Kemény akarattal és szigorú törvényekkel, illetve azok betartatásával ez szinte teljesen sikerült. Alkalmazott módszerek, amelyek a mai napig is életben vannak. Kemény büntetések szemetelésért, köpködésért, egy WC-tisztaságért felelős kormányhivatal létrehozása rendszeres razziákkal, hadseregnyi olcsó maláj vendégmunkás alkalmazása a közterületek tisztán tartására. A szemétszedésen kívül, központi részeken rendszeresen felmossák a kövezetet.
Gazdaságban is reformokat hajtottak végre. A fontosabb gazdasági területeken megmaradtak az alacsony adók és szabályozások. Pl. az ÁFA (7%), SZJA (5-10%), nincsenek vámok és tarifák. Nagyon magasak az adók viszont az alkoholon, cigarettán, gépkocsikon, ezzel próbálja az állam az általa helyesnek tartott útra terelni a lakosságot.
Az ország a világ élvonalában van oktatásban, egészségügyben, közbiztonságban, biotechnológiában. A világ egyik pénzügyi központja és egyre inkább átveszi Svájc szerepét, mint a szupergazdagok bankközpontja és adóparadicsoma. A világon itt a legkönnyebb vállalkozást indítani, itt a leghatékonyabb a közigazgatás, az egészségügy és a közlekedés.
Ha az interneten rákeresünk egy külvárosi, 1 hálószobás apartmanra, akkor annak bérleti díja 3.500 - 4.000 SGD/hó. Átlagos étel kifőzdékben 4-6 SGD, étteremben 20 SGD/fő-től kezdődik. A közlekedésnél létezik havi kártya ez 150 SGD. Az egészségügy biztosítás alapon működik. Havi szinten min.100-200 SGD-t kell fizetni. A közüzemi díjak (utilities fee) 200-300 SGD/hó. Az oktatás is pénzbe kerül. Általános iskolásoknak 240-360 SGD, középiskolásoknak 340-480 SGD, főiskolásoknak 480-770 SGD kell fizetni havonta.
Forrás: https://www.guidemesingapore.com/relocation/introduction/singapore-cost-of-living
Az árak és a költségek láttán, megállapítható, hogy az alacsony adókhoz és vámokhoz, nagyon magas megélhetési költség párosul. Átlagos kiadás 2 fő részére min: 5.000 SGD/hó összeggel számolható. Ez nagyjából 3.000 EUR-nak, vagy 900.000 Ft-nak felel meg.
Egy kínai nyelvi tanári állás fizetése a városállamban 2.500 SGD/hó, orvosi állásért -5-7 év tapasztalattal- 7.000 SGD fizetnek.
Forrás: https://www3.jobsdb.com/sg
Belváros:
A brit gyarmati időkből megmaradt épületeknek különös hangulata van. Egy pár órás sétával bejárható a Szingapúr-folyó torkolatánál található városrész. A nevezetesebb épületek itt taláhatóak: Raffles Hotel (Ázsia egyik legjobb szállodája), City Hall, Raffles Landing Site, Empress Place, Fullerton Hotel (itt volt az INSEAD téli bálja). A Marina-öbölben frekventált helyen áll a Merlion szobrot is, ami Szingapúr jelképe.
Ahogy kiérünk a metróállomásról hatalmas felhőkarcolók fogadnak bennünket. Multicégek, bankok irodáit találjuk itt. Öltönyös üzletemberek és üzletasszonyok kavalkádja (fehér, kínai, indiai). Pár perc sétára az üzleti negyedtől a Singapore-folyó partjához érünk.
A folyó inkább hasonlít egy kanálishoz, mintsem egy Tisza méretű folyóhoz. A folyó 3 km hosszú, az üzleti és a kereskedelmi negyedet öleli közre.
1880-ban a városalapítás fontos helyszíne volt a mai negyed. Az óceánnal összeköttetést termető folyó partjánál épült az első kereskedelmi épület, a helyi piac. Fűszerrel, hússal és zöldségekkel kereskedtek itt. Akkoriban még cölöpös házak, vagy úszóházak alkották a városképet.
A régi városképről a metrófeljárónál találunk képeket. Érdemes megnézni.
Ha Szingapúr történelmi belvárosát szeretnénk megtalálni, akkor nem fogunk sikerrel járni. A modern városban néhány tábla, illetve pár régi kép emlékeztet csak, hogy 200 évvel ezelőtt milyen kis halászfaluból nőtte ki magát az Oroszlánváros.
A felhőkarcolóktól északi irányba az 1-2 emeletes régi építésű házak kereskedelmi egységek. Ezek az úgynevezett vízparti éttermek, amelyek invitálnak bennünket egy ízletes vacsorára. Az árak elképesztően magasak. Volt olyan hely, ahol ingyen sört adtak volna, csak menjünk be. (A helyi boltban is egy doboz sör ára 5-6 SGD, azaz 1.200-1.500 Ft).
A túlparton láthatjuk az Ázsiai Civilázió Múzeumát, a Városházát és a Szingapúri Parlament épületét.
1819-re datálható Szingapúr város alapítása. Mint volt brit koronagyarmat, 1867-ben az angol törvénykezést iktatták be, a kétkamarás parlamentet. Jelenleg összesen 99 képviselő ül a törvényhozásban. A választásokat 6 évente tartják. Ma a PAP párti (People Action Party) képviselők vannak többségben (80 helyen).
A parlament épületével szemben a Legfelsőbb Bírósági épülete áll.
Az öböl felé haladva egy régi, impozáns épület elött haaldunk el, a Fullerton Hotel előtt. Szingapúr legrégebbi és legelegánsabb szállodája (5 csillagos, luxus szálloda).
A szállodában egy éjszakai tartózkodás ára több mint 400 USD összegbe kerül. Persze az internet és a reggeli sem foglaltatik az árban, hiszen ebbe az összegbe már nem fér bele :-)
A szállodát Robert Fullertonról nevezték el a Brit-Kelet-Indiai Társaság vezetőjéről, a későbbi Szingapúr polgármesteréről. 1829-ben épült, eredetileg erődnek szánták a tengeri csatákhoz, hogy megvédje a várost a támadásoktól. 1843-ban átépítették szingapúri kőből, ami homokkő-monolit alapú. 1879-ben a város postahivatalaként, majd később tőzsdeépületként szolgált. 1924-ben felújították 4 millió dollárból.
Mikor a II. világháborúban a japánok megtámadták a várost, hadikórházként üzemelt.
1970-1997. között a Singapúr Club, a Postahivatal és a városháza épületeként funkcionált.
1997-ben egy hongkongi befeketető csoport megvette 300 millió dollárért, és további 110 millió szingapúri dollárt költve vált ma a városállam legpatinánsabb szállodájává. (A 410 millió SGD mai árfolyamon számolva 73 milliárd forint!)
A folyóparti torkolathoz érve a Marina-öböl tárul a szemünk elé. Itt található a város jelképe a Merlion szobor, a legnagyobb!.
A szobor, ami egy oroszlán fejű és haltestű élőlényt ábrázol. Neve a sellő (angolul: mermaid) és az oroszlán (angolul lion) szavakból származik. Fraser Brunner tervezte 1964-ben a Szingapúri Idegenforgalmi Bizottság számára, és napjainkra Szingapúr nemzeti jelképévé vált.
A vízpartról az üzleti negyed felhőkarcolói látszódnak. Szemben a híres Marina Bay Resort & Casino épülete látszik. A szálloda-kaszinó együttes 6 milliárd dolláros költségvetésével bőven túlszárnyalja az eddigi rekorder Dubaii Emirates Palace Hotel-t. A komplexum három 55 emeletes épületből áll, ezek legfelső szintjén a 380 méter hosszú parkban található a különleges 150 méter hosszú, feszített víztükrű, látszólag perem nélküli medence. Ezt az érzetet azonban csak az optikai csalódás okozza.
A pálmafákkal és nyugágyakkal szegélyezett oldalon napozhatunk, pihenhetünk azonban a másik oldalon, amit legkevésbé sem ajánlanék tériszonyosoknak 200 méteres mélység tárul elénk. Lenyűgöző látvány és érzés kiúszni a látszólag perem nélküli óriási vízfelszín szélére, de természetesen a biztonságra is gondoltak. Ha netán túlúsznánk néhány méterrel lejjebb lévő körbekerített medencébe pottyanunk.
A mai délutánra ennyi fért bele. Hatalmas eső kapott el bennünket. Nem tartott tovább, mint 30 perc. Addig szétnéztünk a földalatti boltokban.
Este indiai biryani rizst és tandori csirkét vacsoráztunk egy helyi étteremben (12 SGD/2 fő). Akkora adag volt, hogy alig bírtuk megenni. Erről sajnos nincsen fénykép, mert megettük még a fotózkodás előtt.