Vietnami (rém)konyha
Európai szemmel az itteni ázsiai szokások gyomorforgatók (más kérdés, hogy alighanem sokan gondolhatják ugyanezt külföldön mondjuk egy magyar disznóvágás felvételeit elnézve), ám az adott kultúra felfedezéséhez szükséges a helyi szokások megismerése is.
Ki ne hallott volna már a vietnami konyhaművészetről!
Első ránézésre - a külső kinézet és a szagok alapján - egy európai ember számára nehezen befogadható ételekkel állunk szembe. Például kínából elterjedt a félig kikelt kacsatojás főve. Őrölt borsos citromos szósszal kell fogyasztani a tojás- és kacsadarabokat vegyesen tartalmazó fehérjedús étket. A tojást átvilágítják, innen tudják, hogy mikor kezd kikelni a kis madár. A csontokkal nem kell foglalkozni, annyira vékonyak még, hogy könnyedén elrágcsálja az ember.
Nagyon sok helyen lehet kínai módra étkezni: sok kis tányérnyi finomságot rendelsz, és abból közösen mindenki kedve szerint eszik. Rizs általában ingyen van. Sok halat, zöldséget esznek.
Pálcikát a helyszínen adnak, de ennek tisztasági foka gyakran elmarad a kívánatostól. A helyiek is a kihelyezett szalvétával/WC papírral kenik szét rajta az előző vendég maradványait. Mi mindig használtunk egy kis alkoholos kézfertőtlenítőt is - ami az egyik leghasznosabb tárgy volt, amit magunkkal vittünk - de ennek ellenére azt hiszem lehet, hogy egy életre bélflóra-közösséget vállaltunk már Ázsia népével.
Hot pot. Kihoznak egy kis rezsót, amin egy leves alap forr. Mellé hideg tésztát és nyers dolgokat adnak, amiket a saját tányérodban kell összekeverni a forró lével. Ez az egyik kedvenc ételem volt.
Itt aztán megbizonyosodhatunk arról a vietnami mondásról, hogy ők mindent megesznek, aminek négy lába van, és nem asztal. Már tudtuk, hogy a "legrémisztőbb" a kutya lesz.
