Bayon templom
A Bajon-templom, az angkori templomváros része Kambodzsában ; a Khmer Birodalom VII. Dzsajavarman király (1181–1219) uralkodása idején újjáépített fővárosa, Angkorthom középpontjában álló buddhista főtemplom. A finoman dekorált Bajon-templom nevezetességei az ún. „arcos tornyok”; a négy égtáj felé forduló tornyokat összesen 196 két és fél méter magas szobor díszíti.
A templomot körülfogó árkádos folyosókat, galériákat csodálatos domborművek borítják, amelyek mitológiai és Angkor korabeli történelmét idéző jeleneteket ábrázolnak. A templomot restauráló japán JSA régészei véleménye szerint Angkorvat a klasszikus stílusával szemben a Bajon-templom „a barokk stílus meglepő, újszerű kifejeződése”.
A templomtornyokat díszítő megkapó egyszerűségű mosolygó arcok és a város más szobrainak jelentős része a kutatók véleménye szerint VII. Dzsajavarman király (illetve a buddhaiságát ez emberi élet szolgálatáért feladó megvilágosult égi lélek, Avalokitésvara bodhiszattva arcvonásait idézik. Az enyhén ívelt ajkakkal és lezárt szemhéjak árnyékolta szemekkel megformált sejtelmes mimikájú arcok jelentik azóta is a világ számára Angkor időtlen mosolyát.
A 13. század közepén VIII. Dzsajavarman uralkodása idején a templomot hindu templommá alakították, majd a század végén, a théraváda buddhizmus szellemében ismét átépítették. Ez után a Bajon-templom, mint Angkorthom egésze hanyatlásnak indult és az őserdő fogságába került. A VII. Dzsajavarman halála után épült templomrészek: a keleti terasz, a könyvtárak, a belső galériák sarok részei valamint a felső terasz. A templom rekonstruálását a 20. század elején az Ecole Française d'Extrême-Orient (EFEO), régészei kezdték meg. 1992 óta a templom, mint Angor romjainak része
Világörökség. 1995-től a templom konzerválási munkálatait a japán tudósai végzik.
A keleti tájolású templom Angkorthom egzakt mértani középpontjában áll, a városkapuktól induló főútvonalak metszéspontjában.
A templomnak nincsenek valóságos falai és Angkor korábbi főtemplomaival ellentétben nem határolják vizesárkok.
A Bajon piramis alakú épületét a központi szentély, két körbe futó fedett folyosó és egy felső terasz alkotja.
A templom déli gopuráján (átjáró), lenyűgöző, kővé vált arcok alatt átsétálva jut be a mai látogató a Bajon „tánctermébe” – valaha itt lejtették légiesen finom táncaikat a mennyei táncosnők, az apszarák, illetve földi másaik. A csupa oszlop táncterem mellett találjuk a külső relief-galériát.
A külső folyosók falain gyönyörű domborművek mutatják be a khmer nép történelmét és mindennapi életét.
A keleti fal közepén álló átjárótól indulva, az óramutató járásának megfelelően haladva a következő jelenetek láthatóak: a khmer hadsereg menetelése (közöttük néhány kínai katonával), fegyverekkel megrakott szekerek követik őket;
hétköznapi jelenetek: kakasviadal, nyárson húst sütő parasztok;
a délkeleti sarkon templomi jelenet; a déli falon a khmerek és a csamok között, a Tonle Sap vizén vívott ütközet, alatta háztartási, piaci jelenetek; a vízi összecsapás; palota jelenet; a csam hajók partot érése és a khmerek fölött szárazföldi ütközetben aratott győzelmük, majd khmer győzelmi ünnepség; további katonai események (khmerek és csamok között);
a nyugati galérián befejezetlen domborműveken a khmer csapatok átvonulnak az erdőn, csatajelenetek;
koronázási jelenet; az északi galérián ismét befejezetlen domborműveken királyi mulatságok, és további harci jelenetek a csamok vereségét ábrázolják;
az északkeleti sarkon újabb menetelő csapatok, és a keleti galéria másik felén szárazföldi csatajelenetek a khmerek győzelméről.
Az egész olyan mint egy hatalmas 3,5 méter magas képeskönyv.