Phnom Penh - Saigon
Beszereztük előzőleg a vietnami vízumot, megvettük a jegyeket és startra készen álltunk, hogy értünk jöjjenek a Sapaco turist-tól.
A megbeszélteknek megfelelően a buszindulás előtt 30 perccel jött értünk egy kis furgon, hogy elvigyen a nagybuszhoz. Útközben még felvettünk 2 fickót - egy ausztrál és egy finn magányos utazót.
Megérkezve a "buszállomásra", bepakoltunk a nagybuszba, röpke 10 perc után már indultunk is Saigonba.
Kényelmes ülésen utaztunk, a buszvezető a kambodzsai oldalon nagyon száguldott, hogy tudja tartani a menetidőt - amit előzőleg 6 órát mondtak. Volt szerencsénk már ezt az utat bejárni, így nem is gondoltuk volna, hogy ez sikerülhet. Eddig 7-8 óra alatt tettük meg ezt a távot.
Kaptunk még a fedélzeten egy nedves törlőkendőt és egy kisüveg vizet. A határ előtt tartottunk egy rövid 20 perces ebédszünetet. Mi nem ettünk főt ételt, inkább vettünk egy vietnami chipset.
Kiléptünk hivatalosan is Kambodzsából és megérkeztünk a Vietnami Szocialista Népköztársaságba!
A belépőket a monumentális szocreál határépület és a giga vietnami zászló fogadja.
Az ország zászlaja a vörös a forradalmat szimbolizálja, illetve a függetlenségért folytatott küzdelem során kiontott vért. Az ötágú csillag a munkások, a parasztok és az értelmiség, továbbá a fiatalok és a katonák egységét jelképezi a szocializmus építésében.
A buszból ki kellett vennünk a csomagokat, bevittük az állomásra ott átvilágították, megkaptuk a bejegyzést az útlevelünkbe. Vietnami földön járunk és visszaszáltunk a buszra, irány Saigon még 2 óra!
Útközben még a Mekong folyón átkeltünk egy kompon.
A Mekong folyó a világ egyik legnagyobb folyama Ázsiában. Több mint 4.000 km-es hosszúságával a 11. leghosszabb folyó a világon, illetve a 12. legnagyobb vízhozamú is. Kína délkeleti területeiről indulva keresztülfolyik Mianmaron, Thaiföldön, Laoszon, Kambodzsán és Vietnamon, majd a Dél-kínai-tengerbe ömlik. Erősen ingadozó vízjárása, valamint az örvények és a vízesések miatt az egyik legnehezebben hajózható folyó emiatt inkább elválasztotta, mint összekötötte a partjain élő népeket.
Pontban 3 órakor begurultunk Saigonba, a buszállomásra.
Léptem-nyomon a szocializmus imázsába "botlunk". Hírdetőtáblák és dicsőségfalak tudják a néppel az eseményeket.
Egy taxis lecsapott ránk, már fogta a csomagunkat és mentünk a szállásig. Útközben még váltottunk helyi pénzt - vietnami dong-ot. Közel milliomosok lettünk, ugyanis 1 usd ér 21.000 VND-ot.
A szálloda közel fekszik a Sai Gon folyó egyik ágához, gyalogosan 20 perc a belváros.
Késő délután még besétáltunk a markethez - ami nem is olyan könnyű és egyszerű. Hihetetlenül sok a moped és a kerékpár, autóból nincs túl sok. Mindenhol utcai mozgóbüfék, pár férőhelyes étkezők. Néha az a látogató érzése, hogy a vietnámiak megállás nélkül, egész nap csak kajálnak - de nem "normális ételt", hanem levest szürcsölgetnek.
Útközben visszafelé betértünk egy helyi étterembe - nagyon helyi sajátosságot ettünk. Jól, nem laktunk, de legalább ettünk valamit.
Egyszerűen kaotikus a közlekedés, őrült az utcai forgalom, gyalogos átkelés stresszessége, a motorkerékpárosok/mopedesek brutális vezetési stílusa, ijesztő ez az egész.
Saigon egy kb. 12 milliós agglomeráció, és egy hatalmas, zsúfolt, zajos, lüktető nagyváros. Azt hiszem, nyugodtan elmondhatjuk magunkról Bangkok után, hogy eléggé hozzá vagyunk szokva a tömeghez és a kaotikussághoz,de ennek ellenére Saigonban még mi is megszeppentünk egy kicsit.
Holnap folytatódik az utazásunk a városnézéssel!