Phnom Penh
A mai napon Kambodzsa fővárosát jártuk be.
A város nevének eredete "Wat Phnom Daun Penh"-től ered, más néven Wat Phnom vagy „templomhegy”.
A főváros szívében helyezkedik el a Phnom Templom. Az épületet 1373-ban építették egy 27 méter magas mesterséges dombra, és Buddha öt szobrát helyezték el benne. A templom a nevét egy öreg özvegy nőről kapta, Daun Penh-től.
A városnak van egy másik, kevésbé ismert neve: Krong Chaktomuk, azaz „a négy arc városa”. A név onnan származik, hogy a Mekong, a Baszak és a Tonleszap folyók egy x-et formálnak ott, ahol a város fekszik. A név a Ponhea Yat király által adott név rövidítése.
1434-ben lépett elő először Kambodzsa fővárosává, miután Angkor a mai Siem Reap elesett. A későbbiekben az ország székhelye gyakran változott, és 19. század végén lett Phnom Phen véglegesen Kambodzsa fővárosa.
Ezután a város nagyon gyorsan elkezdett fejlődni, főleg a francia függés időszaka alatt. Új épületeket, utakat, kikötőt építettek. Ebben az időszakban Ázsia gyöngyének nevezték.
1953-as függetlenség elnyerése után tovább folytatódott a fejlődés. Ebben az időben Phnom Phen lakóinak száma 2 millió körül volt.
Ezt a békés időszakot felülírta az 1970-es évek beli zűrzavara. Miután államcsínnyel Lon Nor tábornok átvette a hatalmat, polgárháború tört ki, melyből a Pol Pot vezette Vörös Khmerek kerültek ki győztesen, akik 1975. április 17-én vonultak be a városba (Sihanukville-ből). A harcokban a település súlyos károkat szenvedett. Az ezt követő négyévnyi diktatúrában a békés város lakosságot kiirtották vagy elűzték.
1979-ben vietnami segítséggel megbuktatták Pol Pot rezsimét, és ezután kezdett visszatérni a lakosság a sokat szenvedett városba.
Kölcsönök segítségével helyreállították az ivóvízellátást és az utakat. Azóta ismét fejlődő periódusba állt a város, és a lakossága is egyre növekszik.
A város nem büszkélkedhet túl sok nevezetességgel, de a Királyi Palotát és a Wat Ounalom templomt érdemes mindenképpen megnézni.
A Királyi Palota magasodik a fővárosban, a 19. században építették a Mekong partjára. Tróntermében zajlik ma is a koronázási ceremónia, itt tartják a királyi esküvőket, és az uralkodó itt fogadja a vendégeit. Az épület kereszt alakban húzódik s három toronyban csúcsosodik ki. A középsőt a négyarcú Brahma ékesíti. A trónt és a mennyezetet gyönyörű freskók díszítik.
A Chan Chhaya Pavilon a klasszikus khmer táncok otthona. Itt tartják a királyi tánckar előadásait, s ez szolgál a királyi tribünként, ha az uralkodó a néphez kíván szólni, valamint az állami és királyi bankettek színhelye.
A palota szépen gondozott kertjei egzotikus virágoktól illatoznak és számos kis tó teszi teljessé a látványt. A trónterem és a pavilon nyitva állnak a turisták előtt, de a Khemarin Palota, amely a király lakrésze, a királyi kertek és több, turisztikai szempontból kevésbé jelentős épületbe tilos a bejárás. Ezek körülbelül a palota területének felét foglalják el.
Már korábban a Királyi palota kerületét látogattuk meg és az Ezüst pagodát, ami az 5.000 darab ezüstlapocskával fedett padlóról kapta a nevét.
Az uralkodó jelenléte kevésbé érezhető, mint Thaiföldön. Azért a fontosabb kormányzati épületeknél megtalálható az arcképe.
Megnéztük a Függetlenség terét is. Az odavezető úton számos nagykövetség képviseltette magát, de hazánk diplomáciai szintje még nem ért el ebbe a kis országba.
Este bent maradtunk a városban, az utcai hétköznapi életet néztük és készítettünk néhány fényképet a helyiekről.
A kambodzsai terror házát, A halál palotáját, a Tuol Sleng Múzeumot most nem néztük meg. Már korábban már lattuk, de néhány szót azért írok róla.
A kambodzsai munkatáborok bizarr és megdöbbentő öröksége mellett a phnom penhi Tuol Sleng múzeum is rengeteg turistát vonz. Az épületben korábban középiskola működött, majd a Pol Pot rendszer ideje alatt börtönné és kivégzőhellyé vált.
Kívülről nézve iskola, belülről azonban a rettenet háza várja a látogatókat: kínzóeszközök, koponyák, vérfoltos falak, amelyekre a több ezer meggyilkolt áldozat fényképét helyezték el.
Az épületből kilépve, újabb szívszaggató látvány fogadja a vendégeket. Minden korú és nemű amputált emberek csoportja alamizsnáért könyörög az emléktárgyakat és frissítő italokat kínáló bódéknál, ahol a turisták rendszeresen összegyűlnek.
Kambodzsában az egy főre jutó évi átlagkereset 70 USA/hó. Egy phnom penhi taxisofőr szerint egy koldus jövedelme 3 és 4 dollár között van naponta, ami meghaladja az évi 1000 dollárt is. A koldulás tehát meglehetősen jövedelmező foglalatosság.
Amint a turistákkal megtömött taxik megállnak a „Gyilkos Mező” szélén, rögtön előkerül az önkéntes idegenvezetők és koldusok hadinépe is - történelem, kultúra, mindennapi megélhetés és élni akarás utáni vágy bizarr panorámáját szolgáltatva a külső szemlélőnek.
Nagyon sok szerencsétlen embert, koldust, nyomorékot és sajnos kis gyermeket láttunk, akik az utcán élnek, hihetetlen mély szegénységben. Mi, mint európaiak milyen szerencsések vagyunk, hogy eme gazdag ország területén születhettünk.
