Utazás Kambodzsába
Elérkezett a mai nap is, búcsúzunk Thaiföldtől nem örökre, csak kis időre. Irány a szomszédos ország, Kambodzsa!
Indulás előtti napon már összepakoltunk, ezzel is könnyebbé téve ezt a napot.
Délelőtt 11-kor hagytuk el az apartmanunkat, Mrs Gee a "házmesternő" mindent rendben talált, így a kaució összegét vissza is kaptuk.
2 bőrönddel, 2 hátizsákkal és 1-1 szatyorral vágunk neki a szomszédos országnak.
Gyalog, majd metróval utaztunk a Hua Lamphong vasútállomásig. Úgy terveztem, hogy Bangkokból vonattal utazunk Aranyaprethig, a thai-kambodzsai határig.
Pontban délbe érkeztünk az állomásra, megvettem a jegyeket - ami 48 THB/fő-be került (kb:1,5 usd/fő). Itt vártunk még egy bő órát az indulásig. Addig vettünk a hosszú útra 1-1 üdítőt.
Háromnegyed egykor begördült a szerelvényünk, felpattantunk és pontban 13-kor indultunk is Aranyaprathetbe.
Vasútállomás Bőröndök 2 börönd, 2 táska, 2 szatyor
A vonat "special diseil train" volt. Légkondi nem volt benne, ellenben a vonat ablakai nyitva voltak, a mennyezeten pedig ventillátor működött. A tisztaság is -szemmel- OK volt.
A hosszú út során (több, mint 5,5 óráig tartott) jöttek-mentek a helyi árusok. Lehetett volna tőlük vizet, sört, rizst, sült husit és gyümölcsöt is venni.Ha valaki megunta az áldogálást, akkor a magával hozott kis müanyag székére leült. Nagyon kedvesek voltak, mert amit a körölöttünk lévők ettek mindenáron meg akartak kínálni bennünket.
Szokás szerint a thai vasút késését bekalkulálva, 1 óra 20 percet késett a vonatunk. Már besötétedett. Megérkezve az állomásra itt már fogadott bennünket a helyi tuk-tuk "maffia". Egy kedves fickó már kapta is a bőröndünket, és 80 THB-ért el is vitt a "Market Motel" nevű fogadóban. Már nem volt kedvem belemenni az alku vitába, hisz úgy is kellett nekünk egy fuvar, így elfogadtam az árat. Bangkoki viszonylathoz szinte ingyen vitt el.
A recepción érdeklődtem, hogy van-e még szabad szobájuk (foglalásunk nem volt előre), szerencsénkre volt , az ára is nagyon korrekt - 330 THB (kb:10 usd/2főre) a szoba egy éjszakára.
Cserébe egy nagy szobát kaptunk, kétszemélyes ággyal, tusolóval és saját wc-vel. A szobában TV, hűtő és még légkondi is volt. Motelnek volt étterme és úszómedencéje is.
Reggel csípős hűvösre ébredtünk, este még az eső is esett. Elmentünk reggelizni - teát és kávét lehetett inni, majd hoztak nekünk rizslevest kis csirke hússal. Elfogyasztottuk a könnyű kis reggelinket, tuk-tuk-ot fogva, utaztunk a híres kambodzsai határhoz.
Mivel tegnap esett az eső, és sajnos reggel is , így aszfaltozott út hiányában mindenütt sár fogadott bennünket.
A tuk-tuk söfőrünk a jó bevállt túrista lehúzós trükkel próbálkozott még a thai oldalon lévő kambodzsai követséghez vitt bennünket, itt előugrott egy angolul tudó fickó. Állítja, hogy csak nála lehet intézni a vízumot, és közben nyomja a kezembe az ügyintézéshez szükséges papírokat.Mondom neki, hogy nekünk e-visa-nak van, így szomorúan csak beinvitál az épületbe, kitöltöm a papírokat és máris megyünk is tovább. A papírtöltés közben persze mondja, hogy ma már nem indul busz (reggel 9 óra van) Siem Reapba, így nála tudunk taxit szerezni miindössze 2.000 THB-ért (85 USD).Az ajámlata irreálisan sok, így nem is foglalkoztunk vele.
Mivel innentől kezdve nem jöhetnek be az autók és a tuk-tukosok, így kénytelenek voltunk a bőröndökkel a latyakban battyogni a thai útlevélkezelésig, a papucs minden lépésnél veri a sarat a lábamra. Szerencsére az ügyintézés fájdalommentes, így egy újabb sártenger után máris a kambodzsai határállomáson találjuk magunkat. Egy fa bódéban kezelik az útleveleket, először nem is vettem észre, és a határőr elég morgosan visszairányított az ellenőrző pontra. Körülöttünk szakadt ruhákat viselő emberek áramlik, sokuk taligán vagy egyéb járgányon tol ezt-azt.
A határállomás és maga Poipet az útikönyvek (LP) szerint is borzalmas. A senkiföldjén pedig keveredik a luxus a putrival, Luxus a szamár húzta szekér. Ilyen tényleg csak a filmekben van!
A "fekete Afrika" Délkelet-ázsiai megfelelője lehet az igazi Kambodzsa.
Az épület kijáratánál egy soha nem látott méretű gengszterhorda henyél.
Kambodzsába érve egy helyi már is felajánlott egy privat fuvart Siem Reapbe (határtól 150 km-re lévő település) mindössze 40 usd-ért. Mivel ez az ár teljesen elfogadhatónak számít, így éltünk az ajánlattal.
A hosszú úton néztük a tájat. Pálmafák, rizsföldek között utaztunk. Útközben még megáltunk tankolni (gázüzemű volt). Borzasztó szegény és szerény körülmények között élnek itt az emberek. A lenti helyi benzinkút magáért beszél .-)
A kambodzsai szakasszal már szerencsénk volt, pár évvel ezelőtt itt még földút kanyargott, bombatölcsérnyi lyukakkal, mára viszont lebetonozták a teljes távot.
Taxink beért a városba, majd onnan a söfőr testvére várt bennünket, és az Ő tuk-tuk-jával vitt tovább a szállásig.
Délután 1-re meg is érkeztünk az Angkor Voluntary Guest house-hoz, ami a szállásunk lesz az elkövetkező 8 napban.